Idézetek!
Minden mennyiségbe, mindenféle idézet :3
Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont ahol legyőzöd a félelmeidet. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van, és egy másik ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont.....
Az érzések változnak, de az emlékek megmaradnak...
Elszívunk együtt egy szál szerelmet? 
Az utóbbi időben.. Volt minden. Voltam boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző, és még sok más. Nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet. Nem hiszek semmiben sem. Senkiben sem. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, és a többi.. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem.
A tetoválás egy életre szóló emlékeztető, a nagy felismerések vagy a fontos elhatározások maradandó nyoma.
Miközben egymásra nézünk, valami bekattan bennem, és hirtelen teljesen világosan látom, hogy mi történik velem. Mint amikor a kirakós összes darabkája a helyére kerül. Ugyanazt érzem az elmémben, a mellkasomban, és annyira tökéletes, hogy el sem tudom képzelni, hogyan létezhettem nélküle egészen eddig a pillanatig.
Kell ez az érzés, amit Te mutattál meg nekem, és mert szükségem van rád, elviseltem és elviselek minden rosszat, ami történik velünk, mert tudom, hogyha egyszer az enyém leszel teljes mértékben, akkor én leszek a legboldogabb ember a világon és ezért tudom és érzem a szerelmet, ami mérhetetlen, mert szemet hunyok, a rossz gonosz dolgok felett elviselek mindent, ami történik, mert kellesz nekem.
Veszekedtem, nevettem, szerettem vagy sírtam - bármit csináltam is, ha vele csinálhattam, nem akartam máshol lenni..<3
Amikor gondolok rád, nem “eszembe jutsz”. Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt.
A lelkemben.! <3
Mindegy, hogy mit hoz az élet. Bennem a szerelem mindig Te leszel.
Minden percem veled tölteném, soha nem lehetsz másé, csak az enyém.
Mindegy mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek.
Szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg, ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod, van, hogy akkor már késő lesz.
A szerelem ott van a mindennapokban. Találd meg először a pillanatban, hogy felismerhesd valakiben. Nagy csalódás lesz, ha kizárólag mástól vágysz rá. Lásd meg egy pillanatban, egy ölelésben, egy csodában, egy telefonhívásban, egy dalban, egy hangban, bármiben, hiszen ami szeretetből, szívből készült, az bizony mindig többé tesz, feltölt, csak merned kell elfogadni azt, ami szerelmet ad, mosolyt, boldoggá tesz, hiszen a valódi szerelem először a mindennapokban születik meg, ott kell észrevenni, befogadni, meglátni. Az, aki erre képtelen, valójában hiába várja, hogy majd valakitől megkapja az érzést. Amíg nem tanulod meg észrevenni magad körül, magadban, az életedben, addig esélytelen, hogy bárki teljessé tegyen.
Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek… Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni.
Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (…) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.
Mást sem látok, csak gyönyörű, vékony, tökéletes lányokat. Aztán ott vagyok én aki már az árnyékától is hányni tudna….
Igazából már rájöttem, hogy nem jó ha ismernek az emberek. Tudják mi fáj a leginkább, és ők fogják a legtöbb kárt okozni a lelkedben.
Ő olyat adott nekem,amilyet más fiú eddig soha.Amikor azt érzem,hogy van értelme felkelni,és harcolni..Amikor a szemébe nézek és rájövök, hogy ő adja az értelmet az életembe.Amikor magához szorít,én csak: “bár sose engedne el..” Amikor hülyéskedünk,úgy érzem nincsenek határok,és önmagam lehetek.Amikor ránézek,és tudom,hogy nekem csak Ő kell,és senki más.Amikor szomorú vagyok, csak rá kell gondolnom és újjászületek.Amikor bármit tesz én szeretem,és egyre csak azt érzem,hogy érte megéri küzdeni.Igen,Őt tényleg szeretem
Rájöttem, hogy kurvára fölöslegesen mondod el másoknak a saját kibaszott problémáidat. ők nem érzik, nem értik, és a sajátjuk érdekli…
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ezek a dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak. És ha megpróbálsz beszélni róluk a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz,egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen
Csak látni akarlak, mikor egyedül vagy. Csak el akarlak kapni, ha tudlak. Csak ott akarok lenni, amikor felvirrad a nap, és beragyogja az arcod. Nem menekülhetek. Semmi olyat nem akarok mondani, amit nem akarsz hallani, csak azt kérem mondd el, hogy miért nem viszel el valahova, ahol nem jártam. Tudom, hogy hallani akarod, ahogy elakad a lélegzetem. Csak ott akarok lenni, amikor az eső elkap minket, csak nevetni akarlak látni, sírni nem. Csak érezni akarlak, amikor eljön az éjszaka. Mert minden, amit mondhatok: mindvégig szeretni foglak!
A szerelem nem szenvedély, a szerelem nem érzelem. A szerelem az, amikor valahol nagyon mélyen tudod, hogy valaki kiegészít téged. Hogy valaki egésszé tesz. A másik jelenléte erősíti a te jelenléted. A szerelem szabaddá tesz, hogy önmagad légy; semmi köze a birtokvágyhoz.
A szerelem egy különös érzés. Egyszer fellegekbe repít, máskor földi rombol. De következzen bármi a dolog nem változik: a szerelem csodálatos érzés marad. Ha az ember szerelmes mindent szépnek és tökéletesnek talál, és mindig süt neki a nap. Az életben kell hogy legyen szerelem, hiszen ha ez az érzés nem adódik meg, akkor meghal a lélek. Ezek után viszont idők kérdése, hogy a test mikor követi. Ez nem játék, bár sokan csak játszanak vele! Pedig az élet legkomolyabb része. A lélek nagyon törékeny, vigyázni kell vele, és ha valaki a szerelmet csak kalandnak vagy játszadozásnak tekinti, akkor egy idő után törni fog egy lélek. Ebbe bele lehet betegedni, hiszen gondoljon csak bele: ha a testünkön ejtünk sebet, akkor az idő begyógyítja, és a seb eltűnik, begyógyul. Viszont ha a lélek sérül, a seb örökre ott marad, és nem gyógyítja meg semmi. Így hát aki a szerelmet nem kezeli komoly dologként, az lelkeket fog összetörni, lelkek fognak meghalni. Nap, mint nap történeteket lehet olvasni olyan emberekről, akik valamilyen úton, módon lelküket törték a szerelemben. Ezek az emberek “meghaltak”. Van rá esély, hogy az idő gyógyítson rajta, de e fajta sebet teljesen begyógyítani nem lehet. Esetleg enyhíteni lehet a fájdalmat, de attól függetlenül örökre ott marad. Ez beletartozik az életbe, hiszen van, aki olyan életet birtokol, hogy szerencsés a szerelemmel és nincs seb a lelkén. De olyan is létezik, akinek lelke sérülésekkel van tele. Rajta már sokat nem lehet segíteni, bármely szeretettel is figyelünk rá. Te sem tudhatod, hogy milyen sorsot szánt neked az élet. Lehet hogy neked se lesz olyan könnyű boldognak lenni, hiszen a boldogságért küzdeni kell. De ha egy ember mellett megtalálod a boldogságot, még ha nem is vagy biztos abban, hogy örökre mellette leszel, akkor is figyelj rá, míg mellette vagy, nehogy léleksérülés legyen a vége. Ezért kell figyelni más, főleg a szerelmünk, lelki társunk lelkére. Óvni kell, törődni kell vele és időnként ápolni kell, ha sírni kezd. Ezekre a dolgokra igazán oda kell figyelni, és meglásd, ha jó vagy társadhoz akkor a társad is jó lesz hozzád. Hisz igazából ez a szerelem!
Várj arra, aki majd megküzd érted, ahelyett, hogy felkínálod magad. Várj arra, aki majd magától ír, anélkül, hogy kérdeznél előbb bármit is. Arra, aki majd magától odamegy, anélkül, hogy hívnád. Arra, aki majd felajánlja a segítséget, anélkül, hogy kérnéd. Arra, aki feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Arra, aki tisztel, aki órákon át képes beszélgetni veled és igazán meg tud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki megbánt. Nem kell taktikázni, csak maradj egyszerűen Nő. ”
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ezek a dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak. És ha megpróbálsz beszélni róluk a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz,egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
....Honnan tudnád, hogy mit érez, amikor semmit sem mond - de te épp ezért döntesz. Döntesz helyette is, és esélyt sem adva egymásnak lépkedtek előre, miközben a másikat tapossátok magatok alá - pedig ő a legfontosabb. Miért döntöd el, hogy csak barát, miközben legbelül minden nap meghal egy picit? Érted. Veled együtt úgy, hogy közben nem is tudtok arról, hogy a másik min megy keresztül....
Milyen ritka az igazi barátság a világon! És bizony (...), a sok köcsögmedvemókuspocokkutyatestüpacalarcucsicskalángosbundáskenyérnutellával csak akkor kezd komolyan gondolkozni, amikor már késő!
Hazudj már valami szépet
Elhiszem majd az egészet
Legyen kert és benne virágok
Törpe is kell meg óriások
És te is legyél ott kérlek
Ha hívlak hazudni szépet
Csak igazat ne! Az fájna
Csak egyszer...utoljára
Játszom a kemény lányt, akit nem érdekel semmi. mégis akár egy szó is a padlóra tud tenni...
